Argentína ismét a csőd szélén harsogják a szalagcímek.
Messze van az fiam legyint a nagybátyám.
Igaz, de nézzük csak meg egy kicsit közelebbről, mi is történik.

Hogy kezdődött?

Egy szomorú délután 2001 decemberében az Argentin állam csődöt jelentett.
Ezzel  több mint 90  milliárd dollár hitel törlesztését mondták fel.

Bővebben az akkori válságról itt olvashattok.

2005 és 2010 között a beragadt hitelek több mint 90%-át "átstruktúrálták" hosszútávú, az eredeti névérték töredékét érő új hitelekre, azaz magyarul a hitelezők benyeltek egy csomó veszteséget.

De nem mindenki.

Egy New York-i hedge fundnak, az Elliot Managementnek az az ötlete támadt, hogy Amerikai bíróság előtt támadja meg az Argentin államot, miszerint neki mindenképpen kell a pénz.
Láss csodát egy Amerikai bíró igazat is adott nekik és most áll a bál.

Egy országot nem lehet bezárni.

Hogy ennek mi lesz a vége az szinte előre látható.
Véresen kemény  tárgyalások és többszöri anyázások után az ország meg fog állapodni a befektetőkkel.
Új hosszútávú kötvények kerülnek kibocsájtásra és a mókuskerék pörög tovább.
Egy országot nem lehet bezárni mondván; "Az utolsó kapcsolja le a villanyt"

A görögöket sem engedték tönkremenni és továbbra is minden centet kipréselnek belőlük, az argentinokat sem fogják.

Nem tanulunk semmiből úgy látszik, de a jelen posztnak nem is ez témája.

Amit igazából érdemes megvizsgálni hogy mit tett az Argentin állam ( vagy ha úgy tetszik Néstor Kirchner elnök ) annak érdekében hogy kilábaljon az eredeti válságból.

Az unortodoxia visszanyal.

Az volt a cél, hogy az ország függetlenné váljon az IMF-től.
A gazdasági elképzelésekben fontos szerepet kapott az állam.
Ám a gazdaságfejlesztési és szociálpolitikai program megvalósításához megint csak pénzre volt szükség. Az újabb hiteleket viszont a magas államadósság miatt el kellett kerülni.

Ördögi kör igaz?
Nincs pénzünk és aki adna attól  meg nem kérünk.

Ezért a kormány a magánnyugdíjakra, és a jegybank devizatartalékára tette rá a kezét.
Az állam egyébként is mindent jobban tud, szociálisan sokkal érzékenyebb, nem az a népnyúzó multi aki profitéhségében sanyargatja a lakosságot.
Az állami "szerepvállalás" egyik csúcspontja az volt amikor 2012-ben lefoglalták a spanyol Repsol vállalat tulajdonában levő YPF SA, - az ország legnagyobb olaj- és gáztermelője - részvényeinek 51 százalékát.

A lépést, azzal indokolták, hogy a spanyol tulajdonos nem ruházott be eleget az argentin cégbe, és emiatt közel két évtized után az addig exportőr ország energiabehozatalra szorult.

Mindez persze nem segített és most ismét itt  csőd.

Eddig az Argentin történet és most lássuk a medvét.

Hej, ha nékem palagázom volna...

Nem lehet nem észrevenni a nyilvánvaló párhuzamokat az Argentin történet és kis hazánk felelős kormányának törekvései között.
Atyáskodó állam, multicégek és bankok szívatása, IMF kirúgása, magánnyugdíj pénztári pénzek lenyúlása, nemzeti retorika, stb.

Az állam mindent megold, nem kell ide vérszívó befektető, sanyargató bankrendszer csak Nemzeti Dohánybolt.
De van egy rossz hírem... nem fog menni és kis hazánk továbbra is a karvalytőke markában fog vergődni még hosszú évtizedekig.

Félre értés ne essék. Nem féltem a New York-i hedge fundot és nem féltem a bankokat sem.
Amilyen pofátlan módon gyártják a pénzt egy pár milliárd dollár meg sem kottyan nekik.

Akit itt félteni kell az az átlag kisember akinek a befektetése egyszer csak annyit fog érni mint a papír amire nyomtatták, aki fut az infláció után, aki elveszíti az állását mert a cége kivonul az országból.

Ez az a felelősség amit az Argentin Kirchner-ek és Magyar Orbánok úgy látszik nem éreznek. Nem érzik hogy a "munkaalapú társadalom", a "kis Putyinság", a folyamatos széllel szemben hugyozás mennyi kárt okoz.

Ha gondol a kisemberre, akkor a kormányzatnak meg kell akadályozni a tőke menekülését, akkor olyan gazdasági környezetet kell teremtenie, ahol a vállalkozóknak érdemes befektetni, nem kell attól tartaniuk, hogy az infláció miatt elértéktelenedik a pénzük, vagy az állam hirtelen lenyúlja az évek során felépített vállalkozásukat.

A világ pénzügyi rendszere beteg és abszurd.
Ezt azonban a súlytalan Argentina vagy Magyarország nem fogja tudni megváltoztatni. Az orosz medve és az amerikai sas meg nem akarja.
Egyenlőre jó ez így ahogy van

Ezen országoknak - pontosabban felelős kormányaiknak - nincs más választásuk, mint úgy manőverezni a jelenlegi "játékszabályok" adta lehetőségek között, hogy minél nagyobb szelet essen le tortából. Abból a tortából amit nem mi sütünk, de még csak az alapanyagot sem mi adjuk hozzá.
Merthogy a világgazdaság tortájának hozzávalói - nyersanyag, pénz, termelési kapacitás, felvevőpiac - közül, nekünk egy sincs.

Argentinának legalább  van a világ harmadik legnagyobb palagáz-tartaléka.