Most, hogy a gázai harcok okán szinte mindenkiből amatőr közel-kelet szakértő lett, úgy döntöttem én is leírom a véleményem a témáról:
A magyar kormány arra buzdítja a feleket, hogy ne háborúzzanak, hanem tárgyalásos úton rendezzék az ügyet. Ez szép, és jó ötlet is, csak hát az egyik felet úgy hívják, hogy Hamasz, ezt a szervezetet pedig a világ nagyjából összes civilizált országában terrorszervezetként tartják számon, hivatalosan deklarált céljuk pedig Izrael teljes megsemmisítése.

Hogy nem a levegőbe beszélnek, azt az izraeli polgári célpontok ellen irányuló folyamatos rakéta- és egyéb terrortámadásaik jelzik. Viszonylag nehéz olyannal békéről tárgyalni, akinek alapvető célja, hogy ne nyugodjon, amíg létezel.

Izraelnek fentiek miatt nem Gázával, annak lakosaival, hanem a területet uraló Hamasszal van gondja, velük is csak abból a szempontból, hogy rakétákat lőnek át izraeli városokra (meg elrabolnak és megölnek pár tinédzsert, akik rosszkor, rossz helyen stoppolnak). Ha Izrael komolyan ki akarná irtani a Palesztinokat (amikkel egyesek vádolják őket, genocídiumot említve), akkor kb. egy hét alatt teljesen el tudta volna népteleníteni az egész gázai övezetet.

Ez alapvetően ténykérdés, az izraeli a világ ötödik legerősebb hadserege. Csak a méreteket érzékeltetve: a Gázai Övezet valamivel (kb. 30%-kal) kisebb, mint Budapest és valamivel (kb. 20%-kal) kevesebben is lakják.
A mostani izraeli támadás elsődleges célja, hogy elpusztítsa a Hamasz rakétakilövő állásait, fegyverraktárait, valamint megszüntesse az utánpótlási és támadási vonalakat (határ alatt átvezető alagútrendszerek). Mivel a Hamasz ezeket a létesítményeit előszeretettel rejti kórházakba, iskolákba, mecsetekbe, egyéb sűrűn lakott lakóövezetekbe, ezért sok ártatlan polgári áldozat van.

Izrael a légicsapások előtt mind szórólapon, mind telefonhívásokkal (!) figyelmezteti a polgári lakosságot a várható bombázásra, és távozásra kéri őket. A Hamasz ezzel szemben megtiltja a lakosság távozását, hiszen pont a polgári áldozatok iránt érzett sajnálatból kíván politikai tőkét kovácsolni.
A Hamaszhoz és szimpatizánsaihoz köthető sajtó egyébként a ténylegesen szörnyű valóságot még színezi is a Szír polgárháborúból, vagy B kategóriás amerikai horrorfilmekből átvett képekkel (többnyire sérült és halott gyerekekről).

Mivel Izrael csak a gázai övezet északi részét támadja (ahonnan a rakéták jönnek), ezért nem igaz, hogy nem lenne hová menekülni. Az övezet észak-déli kiterjedése több mint 40 kilométer, ha a Hamasz engedné, a polgári lakosság le tudna húzódni – ideiglenes táborokba – a ritkábban lakott déli részre. A Gázai övezet valóban nagy népsűrűségű terület, de az nem igaz, hogy ne lenne benne hely ideiglenes menekülttáboroknak. Összehasonlításképpen: Szingapúr népsűrűsége duplája gázáénak, a budapesti Erzsébetvárosé (VII. kerület) pedig a nyolcszorosa (turisták nélkül számítva).

Felmerül, hogy túlzott az izraeli reakció, hiszen mindössze néhány izraeli polgári áldozatot tartanak számon, miközben Gázában ezer fölött van a halottak száma. Az izraeli áldozatok alacsony számának három oka van:

Egyrészt minden izraeli épület (egy sima családi ház is) csak úgy kap építési engedélyt, ha készül bele óvóhely. Ahogy elindul egy rakéta Gázából, megszólalnak a szirénák és az izraeliek tömegesen mennek az óvóhelyekre. Tel-Aviv magasságában a szirénák megszólalásától 90 másodpercük van az óvóhely elérésére, a déli régióban viszont csak 15-20.

Másrészt ott a vaskupola nevű rakétavédelmi rendszer, ami a nagyobb városok felett leszedi a Hamasz rakétáit. Ettől persze a fémdarabok még hullana az égből, de fel nem robbantanak, legfeljebb agyonütnek embereket. Ennek a rendszernek a működtetése (a milliárd dolláros kiépítésen túl) naponta százszor annyiba kerül, mint a Hamasznak a rakéták, tehát a végtelenségig nem fenntartható ez a védelmi forma. Ezért (is) létfontosságú Izraelnek, hogy a rakéták utánpótlását elvágja.

Harmadrészt a Hamasz a primitív rakétákkal nem tud eléggé pontosan célozni. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy az izraeli hadsereg laktanyáit nem találják el. A Hamasz kizárólag polgári célpontokat, sűrűn lakott városokat, nemzetközi polgári repülőtereket céloz. Ezeknek egy része célt téveszt (a sivatagba hullik), másik részét a vaskupola szedi le.

A kisebb településeket (amiket nem véd a vaskupola) nem tudják rendesen belőni. Előfordul néha, hogy olyan infrastruktúrában tesznek véletlenül kárt, melyek Gáza ellátásához szükségesek. Pl. Gázát elektromos árammal nagyobb részt Izrael látja el (az ashkeloni erőműből). Amikor ezt a távvezetéket érte találat, akkor az izraeli „Elmű” emberei (golyóálló mellényekben) állították helyre a vezetéket egy napon belül, hogy a gázai lakosság ne maradjon áram nélkül. Az egyetlen gázai erőmű (ami a fogyasztás kisebb hányadát produkálja) egyik olaj-tartálya is találatot kapott, a felek ott egymást vádolják, kinek az eltévedt lövedéke okozta a bajt.

A humanitárius katasztrófát elkerülendő egyébként Izrael – az elektromos áramon felül - napi szinten juttat nagy mennyiségű élelmiszert, vizet és gyógyszert is Gázába. Külföldi segélyeket is átengednek, egy dologhoz ragaszkodnak: hogy a szállítmányt átvizsgálhassák, nehogy fegyverek legyenek benne. Azt nem engedik be – akár nemzetközi vizeken is útját állva – aki nem járul hozzá az átvizsgáláshoz.

Miért lövi a Hamasz Izraelt? Honnan van pénzük rakétákra? Izrael miért visszalő, miért nem megy be gyalogsággal „rendet tenni” Gázába? Hogy alakult ki ez az egész helyzet és van-e megoldás?

A következő részben ezekre keressük a választ.